Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Minden elválás szívszorító gyötrelemmel jár. Bármilyen távozás, még ha a reinkarnációtól való megszaba- dulásról van is szó, mégsem előzheti meg a hátrahagyottak szeretetét és vágyakozását.„Egy szent életű Szent visszatért a Mennybe A virágos erdő siránkozott az őszi szélben. Elmentél, oly könnyedén, mint egy tollpihe Elhagyva e világot, annak minden formájával és illúziójával együtt.”A „Sayonara” című versben a költő Ching Hai Legfelsőbb Mester a „Elhagyva ezt a világot, annak minden formájával és illúziójával” című versre utal, a Legtiszteletreméltóbb Thích Mãn Giác, más néven Huyền Không költő írói nevére.Elhagyta ezt az átmeneti helyet, hogy visszatérjen a Csupa-Irgalom ölelésébe. Minden elválás szomorúságot hoz a hátrahagyottaknak. Azonban egy olyan ember távozása, aki az Igazságért és a világért élt, kétségtelenül fényes példát hagy a jövő nemzedékek számára. Ez a vers Ching Hai Legfelsőbb Mester szerető szívét tükrözi. Tisztelettel ajánlja Mãn Giác zen Mesternek, és kifejezi a két lélek közötti közös bizalmat, akiknek ugyanazok az eszményeik, az érző lények megszabadítása és a világ szolgálata. A legtiszteletreméltóbb Thích Mãn Giác emlékére. Egy szent életű szent visszatért a Mennybe A virágos erdő siránkozott az őszi szélben Elmentél, „olyan könnyedén, mint egy toll”. Elhagyva ezt a világot, minden formájával és illúziójával, Emlékezve kedves, átölelő és nagylelkű szívedre, Hogy jártál más országokban, gondtalanul! A szútra kántálás még mindig illatosan áthatotta a levegőt De a szélben hullámzó sáfrányos reverenda már nem volt többé! Most, hogy elmentél, a virágok visszavonják élénk színüket A régi templom a tükörképben csendben meghajol Elmentél, hogy csatlakozz az Igaz Énhez Egy birodalom, értékes, mint az udumbarák, megnyilvánult egy önzetlen elméből...A napi igényekkel, amikkel lépést kell tartani, az erkölcsi kötelezett- ségekkel, amiknek eleget kell tenni, a társadalmi normákkal, amiknek meg kell felelni, és szeretteinkkel, akiknek örömet kell szerezni, az élet néha nagy kihívásnak tűnhet. És amikor ezen felül katasztrófák és igazságtalanságok zúdulnak ránk, az már túl sok lesz, hogy elviseljük. Ilyenkor hangosan felkiáltasz, el akarsz menekülni mindezek elől, remélve, hogy végre egy békésebb, gondtalanabb és boldogabb világot találsz. „Nem tudok élni e zárt világban, Ahol az emberek markolnak és irányítanak! Túl és fölé akarok emelkedni Mind- ezen kötöttségeken és korlátokon! Be kell lélegeznem a mennyország illatos levegőjét.”Nem tudok élni e zárt világban, Ahol az emberek markolnak és irányítanak! Túl és fölé akarok emelkedni Mind- ezen kötöttségeken és korlátokon! Be kell lélegeznem a mennyország illatos levegőjét. El kell mennem oda, ahol a szél lágyan fújHadd éljek, hadd növekedjek. Hadd legyek ÉN! Bármennyire más, bármennyire is furcsának tűnik neked. De az életem az enyém. Úgy fogok élni, ahogy nekem tetszik!Ha nem tudsz békét ajándékozni Ne kavarj viharos tengert. Hadd legyek szabad! A madárral repülök, a nappal kelek, a hold felszínén álmodom És verset írok a vad orchideák szirmaira.A nyár első napjának hűvös esőjében ének-zuhanyozom, erdei fákra mászom, és a nagy óceán hullámain lebegek, a tavaszi fű zsenge pengéit festem! Mezítláb incselkedek a mezei lepkével, bújócskázom a halakkal a folyóban. Népdalokat fogok énekelni a felüdítő ősz késő éjszakájában.Sétálok a barátságos erdei ösvényen! Élvezem a zamatos kert érett gyümölcseit, Csak úgy leesnek a fáról nekem! Megteszem a dolgokat, Amit te bolondnak és őrültnek tartasz. De én nagyon fogom szeretni!Hadd legyek Hadd lélegezzek! Ó Menny, ó Istenem hallgass meg engem! Ó minden angyal, Emeljetek fel engem!Az élet sok bánatot tartalmaz minden valóságában. Csak álmodni lehet, hogy megnyugtassa a szívet, amely viharos égbolton és ködös emlékeken ment keresztül. „Múlt éjjel álmodtam, hogy magam mögött hagyom az élet porát. Könnyű lábbal a paradicsomba, egyszer gondtalanul” Az illúzió mélyéről az ember kiszabadul az élet kötöttségeiből, hogy visszatérjen a gondtalan felhők és a szél könnyedségébe.Tegnap éjjel nyugodt lepedőkről és párnákról álmodtam. Ahogy illatos szantálfa lengi be a levegőt. Szívbemarkoló volt az az idő, mikor még együtt voltunk. Mikor szerelmünk még örökké tartott. Ma éjjel hazajöttem. A hegyi eső szüntelenül csöpög. Kerekek gurulnak a magányos ösvényen. Felhők lógnak nyomorúságosan. Múlt éjjel azt álmodtam, hogy hattyú vagyok. Hegyek fölött szárnyalok. A havat iszom. Szivárványban fürödve. Újra szabadnak éreztem magam.Drágám! Szerelmem! A folyó fáradhatatlanul folyik... Álmodj az éjszakában! Ma éjjel hazajöttem. A hegyi eső szüntelenül csorog. Kerekek gurulnak a magányos ösvényen. A felhők nyomorúságosan lógnak... Álmodj az éjszakában.A világ csak egy fogadó, ahol egy kis ideig tartózkodunk; gyorsuljunk fel az örök béke helyére lelkünkben, Irgalmas Atyánk és Jóságos Anyánk szerető ölelésében. „Menj, menj, menj az Atyához Menj, menj, menj a Távoli Földre Menj, menj, menj a Testvérhez Menj, menj, menj haza együtt...” Igazi otthonunk a Menny, az örök harmónia birodalma.Menj, menj, menj, menj a jövőbe Menj, menj, menj Shangri-la-ba Menj, menj, menj, menj az Anyához Menj, menj, menj, a csillagok föléÓ dicsőség, Béke és Harmónia Ó dicsőség, kívánságteljesítő Muni Ó dicsőség, a Mesterek Otthona Ó dicsőség, a Nagy Bölcs TestvérekÜdv, üdv, üdv, üdv, ó, üdv a Hősöknek Üdv, üdv, üdv, ó, üdv az AngyaloknakMenj, menj, menj az Atyához Menj, menj, menj a Távoli Földre Menj, menj, menj a Testvérhez Menj, menj, menj haza együtt...